A címről fogok egy kicsit beszélni, illetve, hogy mit is jelent ez a keleti kultúrában orvostudományi szempontból.
A megfelelő érzékeltetés kedvéért összehasonlítva az ayurvédát a "nyugati"-nak mondott orvoslással szembetűnő, hogy mennyivel más szemlélettel közelít a két világ a problémákhoz.
Először is az ayurvéda szerint az ember egészséges, és pont. Ami mégis problémákat okoz, az a testet irányító, fenntartó erők egyensúlyának a bármilyen irányba való billenése. Így hát bármilyen tünet is merül fel, az ayurvéda nem ezt kezdi el kezelni, kvázi eltüntetni, hanem a test egyensúlyi állapotát kisérli meg visszaállítani, aminek a segítságével a szevezet önmaga elvégzi a szükséges teendőket.
Ez tehát egy általános elv, rám is éppen úgy érvényes, Rád/Önre is, és bárki másra úgy szintén.
De!
És itt jön a lényeg: mivel mindannyian másféle fizikai, illetve mentális testtel rendelkezünk, ezért ennek az egyensúlynak a fenntartása/visszaállítása is másként lehetséges. Nem is beszélve az egyensúlyi helyzet kialakulásakor az egyéb még inkább személyes jellegű "rásegítésekre".
A nyugati orvostudomány nem túl személyes.
Ha fáj afejünk, kapunk egy algopirint vagy Panadolt. Bárki más, hasonló probléma esetén szintén ebben a "személyre" szabott bánásmódban részesül. Holott nem vagyunk egyformák, a panaszaink sem egyformák, az okuk pedig kiváltképp nem egyforma.
Az ayurvéda egyénként tekint az emberekre, azaz olyasfajta individumra, ami különbözik mindenki mástól. Ebből adódóan mind az egyensúlyi helyzet megteremtése, mind a továbbiak pontosan ahhoz igazodnak, hogy a kezelt "mivel rendelkezik".
Ez nagyon lényeges dolog!
Talán evidensnek tűnő dolgokat írok, de gondoljuk végig mennyire nem így működnek körülöttünk a dolgok az esetek többségében.
Ezekről a szembeötlő , és kevésbé nyilvánvaló eltérésekről fogunk nagyon sokat beszélni!
